A híres tér megtekintése után ismét az útikönyvhöz fordultam segítségül. Mi is lehetne vajon szebb itt Barcelonában, mint a gótikus negyed? És a Katalónia térrőlk könnyen megközelíthető. A szélesebb, majd fokozatosan keskenyedő, sétálóutcává váló Portal de l’ Angel utca oda is visz. Valóban, olyan, mintha az ember fokozatosan kerülne bele valami egészen másba, mint ami eddig körülvette. S már észre sem veszi, de középkori falak, terek, templomok veszik körül. Először egy kis belső udvarba térek be, melynek közepén szökőkút buzog. A tetején egy galamb-pár. Mennyire máshogy tűnnek most fel, mint a Catalunyán! Ez a kis kert meseszép, falain mozaikkirakás.Oszlopok. Boltívek. Megyek tovább és egy hatalmas templomba ütközöm. Később kiderül, hogy ez a fő-fő katedrális. De hát kit érdekel, fő-e, vagy nem fő, amikor egy hatalmas, ódon, gót templom van előttem.Félelmetes és gyönyörű. Az oldalaknál barokk oltárok, néhány eléggé ízléstelen. Inkább a boltívek és a szűk ablakok fognak meg. Leülök imádkozni. Itt muszáj. Aztán találok egy hasonló templomot, itt még halk kórus is szól. Persze a hangszórókból, de olyan, mintha angyalok lennének.
A templomok után szűk sikátorokba tévedek: elképesztő a hangulat, elkap a pékség cukormázas, túlédesillata, a turisták tömege, vagy egy galéria, egy telegraffitizett ajtó, házak közti szárítókötelek, színes portékák. Egy dizájnboltba be is megyek. Elbeszélgetek az eladólánnyal, jól beszél angolul, mondja, hogy a dizájnos tárcák, táskák, ipad-tokok mind újrahasznosított termékek. Persze drága minden, mint Barcelonában és a városközpontokban általában. Aztán a Placa St. Jaume téren a községháza és a katalán Generalitat (az autonóm katalán parlament) áll egymással szemben. Utóbbi előtt transzparenses tüntetők. Másnap Feta mesél majd a katalán függetlenedési helyzetről. De jó sok éve küzdenek, s hiába.