Ezt a képet láttam, amikor az El Prat repülőtérről kimerészkedtem. Közhely, de a pálmafák tűntek fel. Kinek mi. 

De kezdjük az elején. Ha hajlani 3-kor kell kelnie az embernek, talán lefeküdni sem érdemes. Talán. Azért 1-2 órát aludtam, kvázi megszokásként, mert sosem szoktam hajnalig virrasztani. 

Persze minden jól kezdődik, csak olyan zalánosan, hogy pont akkor fogy ki a nyomtatóból a tinta, amikor ki kellene nyomtatni a repülőjegyet, persze nekem is csak előző este jut eszembe, hogy hoppá. A jegy teteje még megvan, aztán semmi. Persze a reptéren dolgozó fiatal kollégák nem értik, ilyen esetekben, kvázi egy fél jeggyel mit lehet kezdeni. A 28-as kapunál, úgy tűnik, a problémás esetekkel foglalkoznak. Előttem egy nagyzenekar igyekszik éppen a hárfát meg az üstdobot a futószalagra erőltetni. A check-in hölgy a jegyre néz, majd szinte szónélkül kinyomtatja a beszállókártyámat.Ennyi volt :D Ezek szerint mindig problémásnak kell lenni, hogy hamar becsekkolj. A poggyászellenőrzésnél sincs gond, csak hát ugye rég voltam reptéren. Ki gondolta volna, hogy az övet is le kell venni ilyenkor. 

Aztán pedig ki gondolta volna, hogy a reptér-beltér (igen, így, mert most mii?) egy külön birodalom, ahol még a Burger King is drágább, na meg az ásványvíz. De a "bejutáshoz" még át is kell menni egy ilyen hatalmas bolton. Nehogy elcsábulj! Na, de már csak néhány méter választ el a repülőtértől, illetve a beszállástól, de egy nő két éles kérdése azért még belémvág: Magyarországon dolgozol? Elmúltál 23 éves? Valami beengedőnőnek tűnt. Igen, nem. Mi köze van hozzá? Vagy ha nem, akkor nem enged át a kapun? 

És hány beléptető kapu van még!

De nincs gond egyébként. 

folytköv.