Ott tartottunk, hogy szépen elindultam lefelé az utcánkon, a buszállomás felé. Térképem nem volt, csak az útikönyv elnagyolt, vázlatos, régi és hibás kis térképe. Sebaj, azért utólag nézve nem is volt nehéz. Hangos madárricsajt hallok egy pálmafás udvar felől. Azért ezt még szokni kell, hogy itt pálmafák vannak, de kezdem elhinni, hol vagyok! A katalánok hangosak, óbégatnak, holáznak, ki fiatal, ki idős, mindenki bőszen holázik! Hangulatos park egy körforgalomnál. Meg kell viszont állapítanom, hogy nagy a zaj, a szmog, a szenny, van egy már-már balkáni, vagy inkább csak déli igénytelenség, úgy érzem. Ami az elraktározott gyönyörű Barcelona-képemet kicsit csonkítja, de teljessé teszi. Megtalálom a buszpályaudvart, ez a környék eléggé leszedált, vagy hogy is mondjam... egy hangos fekete nő kurjongat az állomáson, talán társának szól. Sor van, érzem, ezek az emberek itt mögöttem sietnek és el akarnak érni egy buszt, én pedig valószínűleg órákig fogom vadászni a jó buszt. A nő egyébként türelmes, bátortalanul kezdem, ő nem beszél angolul, így nehezen értjük egymást. Hangsúlyozom jó magyar szokás szerint, hogy az olcsóbbat szeretném, és megint csak, az olcsóbbat. Meg is kapom. Szombatra, Granadáig. Na, ez is megvan, és úgy tűnik, nyugodt a mögöttem álló sor. Elhatározom, hogy a következő célpont (vagyis városnézés szempontjából első) a Sagrada Familia lesz; de eltévedek a hülye térkép miatt. Találok egy piacot, ami első látásra nagyon szimpatikus, de amikor beljebb megyek: minden zárva van, és büdös az egész, a húsok sem tetszenek,meg semmi, és alig vannak. Na mindegy, kitalálom, h. a híres templom előtt még megnézem a La Monumentalt (a képen ezt látjátok), amire a mai napig nem jöttem rá pontosan, hogy mi, de egy kiállítás volt benne, az biztos. Ez egy szép téglaépület, szecessziós tégla-kirakással. Viszont a környék továbbra sem kellemes, fülledt a levegő és fulladok, por zaj, nagy meleg, nem olyan környék, amire számítottam, pedig már látom a Sagrada tornyait, meg a fölé tornyosuló darukat a távolból. Még mindig kell gyalogolni, útközben egy gsm-boltba térek be, de nem adnak el sim-kártyát, ez derül ki, habár angol szó nem hangzik el, csak tőlem. Végre megérkezem, de a Sagrada Familia kapcsán lett benyomásaim egy külön anekdotát érdemelnének.

Hosszú lesz ez a blogírás. Holnap folytatom, a második napon vagyok túl, és az elsőnek kb. a felét írtam le, így lassú lesz, de most muszáj lefeküdnöm. Buenos noches!