Egy kis eltévedés után végre a tengerpart és a kikötő felé veszem az irányt. A Barri Gotic-ban jó sok időt eltöltöttem. Már fáradt vagyok. Kiérek a pálmafás sétányra,rengeteg vitorláshajó van a kikötőben, menekültek (főleg feketék) áruljál portékáikat. A nap lemenőben, gyönyörű narancssárgás-rózsaszínes az ég. A parton iszogató fiatalok. Egy-egy magyar hang is megcsapja a fülemet. A képet a történeti múzeum vöröstéglás méltósága teszi teljessé. 

Séta a parton, a benyúló, félszigetszerű karéj már Barcelonita. Ez a negyed jóval alacsonyabb házakból áll, mint általában Barcelona házai. Halászok építették, régen halászfalu volt, ezt később Jola meséli. Sok a fiatal, bulinegyednek, de egyben a szegénynegyednek is kinéz, a lányok pedig talán itt a legkirívóbbak. Itt a teraszokról általában nem katalán, hanem kifejezetten Barcelonita zászlaja lóg. Sétálgatok, és közben tudom is, hogy miért: éhes lettem, és voltaképpen éttermet keresek. De nem találok. Végül úgy döntök, hazametrózom, és a környékünkön keresek éttermet. A metróban a kedvenc részem a kijárati ajtók heves csapkodása. 

Étteremkeresés, éhesen, fogyó türelemmel. A végén teljesen elfogyó türelemmel térek be a "következő étteremben eszem, bármi is lesz" szabálya szerint az éppen következő étterembe. Húha, remélem, értettétek. Nos. A személyzet kedves, a pincér ugyanannyira lehetne spanyol, mint amennyire arab, szóval nem tudom eldönteni, de nem is érdekes. Egyébként kedvesek, esetlen angolsággal próbálják felvenni rendelésemet. Azonban minél több időt töltök a helyen, annál kevésbé tetszik. Először is félreértem, hogy mi az a tapas. Mint később (Jolától) kiderül, csupán annyit jelent, kisadag étel körettel. Én pedig valami extrál spanyolos tortillás, húsos lepényes finom csodát vártam. Gondoltam, ha bab meg kolbász van benne, az tökjó. Amikor kihozták a fehérkolbászt fehérbabkörettel, már nem örültem annyira. Na mindegy, a kolbász jó volt, a bab nem. Aztán kisétált mocskos kötényben egy kínai szakács. Én pedig kértem még egy sört. Édesanyám elszántságával mondom, hogy a kaja majdnem volt finom, valamint, hogy én nem is tudtam, mi az a tapas. Persze számítottam a mézesmázas "Very good?" kérdésre. Hát nem. Hazamegyek, véget is ér az első nap. Jó késő lett közben. Jola azt hiszem, valami kiállítás-megnyitón van, mert írt facebook-on, hogy menjek. De én nem megyek, mert fáradt vagyok, ez ilyen egyszerű. Lefekszem aludni.