Fundacion, Sierra Elvira

Milyen volt az első hét az alapítványnál?

Ezt kéne most leírni. Nehéz, nincs már időm napokra bontani. Minden az alapítvány helyim bárjánál kezdődött. Úgy, hogy gyorsan elrohantam wc-re. Impozáns.

Dora és Ignacio – a tábor vezetői fogadtak. Kávéval kínáltak és bemutattak néhány embernek. Mondtak néhány szót a munka menetéről – kiderült többek közt, hogy holnap, azaz hétfőn nemzeti ünnep van, nem kell dolgozni – majd az utazásról kérdeztek, mondtam, hogy nem volt olyan egyszerű. Mi többet…? Talán úgy lesz a legegyszerűbb, ha…

DORA

A temperamentumos, olasz nő Ignacio felesége, csak néhány éve érkezett az alapítványhoz, mégis egyben annak másik vezére férje mellett, a munkamenet rendbetartója, megszervezője, a szabályok híve, mosolygós, nagyszívű, magas, sötétbarna hajú, csinos nő. Angolja tipikus olasz akcentust mutat, persze folyékonyan beszéli a nyelvet. Kérdései után hangja felfelé ível, és mondandóját megnyújtja egy nyújtott ’e’ hanggal. Így: eeee? A munkánk zömét ő mondta el, ő szervezte meg, személye meghatározta annak menetét, idejét, ezt néha nagyon eltalálta, néha viszont nem lehetett érteni, mit, miért csinálunk. A drámaoktatásról szóló ötletemet lelkesen fogadta. Először. A közösség elkötelezett híve, elvárta, hogy ott legyünk a közösség találkozóin, eseményein. Néha ezt úgy tette, hogy ’elengedett’, ’felmentett’ minket ezek alól, mégis érezni lehetett: ő jobban örülne, ha ezeken a találkozókon ott lennénk mindig. A kétértelműség és a szervezetlenség néha mindannyiunknak kellemetlenséget okozott, mégis, ennek ellenére tényleg egy csupa-szív, gondoskodó, és a tábori jólétünket biztosító karakán asszonyt ismertünk meg.

IGNACIO

Krákogós, ötvenes éveinek végén járható testesebb férfi, Dora férje, az alapítvány vezére, atyja, kitalálója. Az angolja korrekt, büszke arra, amit létrehozott (természetesen joggal), feledékenysége néha zavart (később kiderül: a drámaórára gondolok elsősorban). Ingatagabbnak és szabadelvűbbnek tűnik, mint felesége. Haját maffiózósan hátranyalja, vagyis inkább éljünk szebb szavakkal: fésüli. Az étkezések előtt bölcsen szónokol, ki tudja, mit, hiszen spanyolul teszi. A csütörtöki közösségi találkozókon felelősségtudattal aggódik, tanácsokat vár mindenkitől a problémák megoldására. Bölcsen irányítja az alapítványt, de rengeteg dolga van, s nincs is mit az ellen szólni, ha valamit elfelejt. Majdnem a teljes három hét alatt következetesen Zlatannak szólít, és belegondolok, hogy az orrom tulajdonképpen hasonlít Ibrahimovic, bosnyák-svéd labdarúgó orrához; valamint később…na jó, erről majd később.

EGYÜTT

Idillikus, mégis kissé zavarba ejtő kép, amikor Dora és Ignacio felváltva magyaráz, közben hol egyikük, hol másikuk fél kezében mindössze néhány hónapos gyermekük, Elvira, aki persze nagyon aranyos, hol ordít, hol csak sírdogál, hol csendben van, Ignacioék fél kézzel megtörlik a szájacskáját vagy mást, babusgatják a babát, közben folytatják a beszédet. Habár sosem láttam őket úgy együtt, mint pár (csók, érintések, stb.), tökéletesen elhiszem, hogy valóban egy családot alkotnak.